Varga Szabolcs, a Gutmann Bank magyarországi igazgatója bevezetőjében elmondta, a globális felmelegedés a teljes környezetünkre kihat, ezt tudomásul kell vennünk. A probléma sokkal komolyabb, mint azt a legtöbben gondolják, hiszen elég csak az állatfajok rohamosan csökkenő számára gondolnunk. Az éppen zajló ipari és digitális forradalom pedig a várakozásokkal ellentétben eddig inkább növelte a szakadékot az egyes társadalmi rétegek között. Megoldásra csak a magántőke (üzleti tőke, befektetendő tőke) bevonásával számíthatunk, a folyamat élére pedig a családi cégtulajdonosok és más vagyonos családok állhatnak.
Alexander Kahane, a Bank Gutmann elnöke nyitóbeszédében kiemelte, hogy családja többségi tulajdonos a Gutmnann Bankban és van egy bázeli illetőségű cégük is. A klímaváltozást, ehhez kapcsolódóan a szén-dioxid kibocsájtás csökkentését vagy a karbonlábnyom mérését ők nagyon komolyan veszik. A kormányok segítségére lenne szükség abban, hogy a jelentős szén-dioxid kibocsájtást megadóztassák, így a cégeket ellenérdekeltté tegyék a kibocsájtásban és érdekeltté a megelőzésben.
Markus Scholz, egyetemi tanár (üzleti etika és vállalatirányítás, Bécs/INSEAD20) “Hogyan érjünk el érdemi változást egyrészt a cégünk, továbbá jótékonyság révén a társadalomban?„ c. előadását azzal kezdte, hogy évekkel ezelőtt még a részvényárfolyamokról szólt üzletemberek között a vacsora melletti beszélgetés, ma minden a CO2 kibocsájtás körül forog. A társadalmi hatással bíró vagyonos családok azokat a családokat jelenti, akik odafigyelnek a környezetre és a környezetvédelemre.
Új fogalom is bevezetésre került, ez pedig a közös értékteremtés (shared values) fogalma. Akkor történik közös értékteremtés, ha vállalati eszközeinkkel egy társadalmi igényt is kielégítünk, miközben gazdasági előnyökre teszünk szert. Azokra a vállalati eszközökre, melyek a cég versenyképességét javítják miközben társadalmi igényeket is kielégítenek, már érdemes üzleti tervet készteni, hiszen ezek a fenntarthatóság irányába mutatnak.
10 évvel ezelőtt még megállta a helyét Friedmann híres mondása, miszerint az üzlet, az üzlet (business is business), minden más a kormányok feladata. De átlátják-e ma a kormányok az új technológiákat és azok társadalomra gyakorolt hatásait? Kimondhatjuk, hogy a kapitalizmus hadban áll. A business, vagyis a nagyvállalatok lettek az okai a társadalmi, gazdasági és környezeti problémáknak. Romboljuk a bolygónkat, a bankok pedig a pénzügyi krízisek okozói. Mit tehetünk ellenük? A társadalom bizalma megrendült az üzleti vállalkozások iránt. Egyre magasabb elvárások vannak a törvényességi megfelelés területén, a társadalmi felelősségvállalás jelentősége megnőtt, erősödnek a civil szervezetek és jogaikért hadba szállnak. A nagyvállaltok legtöbbször agymosással próbálják elhitetni velünk, hogy ők mennyire hasznosak. Olyan pozitív asszociációkat teremtenek, melyeknek nincs is közük a valósághoz. (pl. Krombacher sör reklám – esőerdő az arc mögött)
Alternatív megoldás lehet a közös értékteremtés, vagyis olyan gyakorlatok keresése, melyek a gazdasági versenyképességet növelik és pozitív hatással vannak a társadalomra is. (win-win szituáció) Ezek olyan piacok és termékek, melyek újra definiálják az értékláncot. Jó példa erre a McDonald’s, aki 10 évvel ezelőtt még műanyag csomagolást használt, mára viszont ez megváltozott! Még a szemetet is elégetik, amivel energiát termelnek az éttermeiknek.
Az üzleti környezet úgy épül fel, mint egy gyémánt. Ha a környezetet javítani szeretnénk, egyszerűen csak közös értékeket kell létrehozni. Példaként említhető a Marriott szállodalánc, mely egy új országban történő szállodanyitáskor általános és középiskolát is létesít az adott országban. A közösségeken belül értéket teremtenek és saját maguk számára is biztosítják a szakember képzést.
A transzparens cégek általában drágábbak, de kommunikálják, hol készítik a termékeiket, így az emberek hajlandóak többet fizetni a termékeikért pl. a gyerekmunka elkerülése érdekében. (közös érték) A Nestlé és a Maggi kimutatták, hogy Afrikában a nők többsége magasfokú vérszegénységben szenved, ezért termékeiket vassal dúsították. Ennek köszönhetően 3 év alatt a forgalmuk jelentősen megugrott. Egy társadalmi igény (alultápláltság, vashiány) kielégítésére társadalmi értéket teremtettek.
A Coca Cola elindította az „5 X 20 program” -ot. Mikro hiteleket biztosítottak a nőknek és üzleti ismereteket oktattak a fejlődő országokban. Ennek köszönhetően a nőket munkához juttatták, akikből vállalkozók lettek: Coca-Colát kezdtek árusítani. Így javították az adott ország gazdasági helyzetét miközben óriási kereskedelmi láncot hoztak létre.
Szintén jó példaként hozható fel a Yara műtrágyagyártó cég, akik Afrikába szerettek volna műtrágyát exportálni, amire ott a tápanyagban szegény talaj miatt nagy szükség van. Létrehozták a mozambiki gyümölcsfolyosót: felújították az infrastruktúrát, közutakat építettek Afrika közepétől a kikötőig, ahová ezt követően éttermek, benzinkutak és hotelek is épültek. A Yara most már könnyedén szállíthat műtrágyát ezen országokba. Igényt teremtettek a műtrágyára, amit ma 200.000 kistermelő vásárol tőlük, miközben 300.000 új munkahelyet teremtettek.
A családi vállalkozások is hasonló utat járnak be, miközben kisvállalatból nagy vállalattá fejlődnek és hosszútávban gondolkodnak (20-30 évben). Az osztrák Manner cég. például egy új energiatároló kemencét fejlesztett ki, amivel fűtik és hűtik a gyárüzemet, de olyan sok energiát termelnek, hogy a felesleggel a környező házakat látják el energiával, ahol a dolgozóik laknak.
2000 előtt tehát mindenki egyetértett abban, hogy a fenntarthatóság és a társadalmi felelősségvállalás az állam feladata. 2000 és 2015 között a vállalatok realizálták a problémát és rájöttek, hogy pénzbeli hozzájárulásuk szükséges a probléma minimalizálásához, vagyis megjelent a vállalati társadalmi felelősségvállalás. De csak 2015 és 2018 között indult az igény a problémák megoldására! Ma a társadalmi problémák egyúttal nagy lehetőségeket is kínálnak a vállalatoknak, hogy közös értéket teremtsenek ezek megoldásával.
Afrikában nincsenek jelen a bankok, így bankszámlák és bankkártyák sincsenek, az emberek nem juthatnak hitelhez. A Vodafone úttörőként fejlesztette ki, hogy a mobiltelefont fizetésre és feltöltésre is lehessen használni, mellyel kiváltották a bankokat.
A filantrópia (emberszeretet), az önkéntesség, a társadalmi felelősségvállalás és a fenntarthatósági kezdeményezések mind proaktívan foglalkoznak a társadalmi problémákkal.
A párizsi egyezményből egyre többen vonulnak ki, nem teljesítjük a klimatikus célokat, nem bízhatunk a kormányokban. Ha a nagy cégek fognak össze, akkor ez az összefogás túlmutathat a kormányokon és országokon keresztül ívelhet át.
De hogyan mérhető a hasznosság, a társadalmi érték? A pontos mérésre egyelőre nincs megoldás vagy mindenki által elfogadott koncepció.
Az ENSZ-től kapott számok a globális felmelegedésre valóságosak és nagyon riasztóak! Ha nem teszünk ellene, az gazdasági és migrációs problémákat is okoz. A türelem már nem megengedhető!
“Pozitív hatások a szántóföldtől az asztalig“
A francia UNIBEL, Group Bel gyümölcsöket dolgoz fel és tejipari termékeket készít, s ezt a lehető legegészségesebb módon kívánja tenni.
Valentine Fiévet 5. generációs tulajdonos bemutatkozásakor elmondta, hogy jelenleg 32 gyártóüzemük van 18 országban. 12.000 dolgozóval 3,3 mrd EUR éves forgalmat produkálnak és 400 millió ügyféllel büszkélkedhetnek. Az első sajtüzemet 1865-ben a dédnagypapa alapította, ma Valentine édesapja a vezérigazgató a cégnél. Jelenleg 10 országból szerzik be a tejet és 2 mrd liter tejet dolgoznak fel évente.
2003-tól új vállalatirányítási rendszert dolgoztak ki és holisztikus megközelítésben dolgoznak. Sok kísérlet, folyamatos tanulás és átalakulás kíséri a vállalkozásukat. Már a gyümölcsfeldolgozót és a farmgazdálkodást is fenntartható módon üzemeltetik, ahonnan az alapanyagokat szerzik be, de figyelnek a tápanyagokra és a dolgozók, partnerek, részvényesek jólétére, egészségére is. A környezeti lábnyom és a környezetvédelem kiemelt fontosságú számukra.
A költségek csökkentése során az energia- és a vízfelhasználást akarták első lépésben csökkenteni. Míg korábban 1 kg sajt előállításához tíz liter vizet használtak, ezt mára hat literre csökkentették. A tejtermelés alapanyagát biztosító farmokkal közvetlen kapcsolatban állnak. A farmokra ma már nem csupán beszállítóként tekintenek, hanem működésükért felelősséget vállalnak. Elébe mentek a problémáknak. Nemzetközi szervezetekkel kerültek partneri kapcsolatba és felmérték, beszállítóik hogyan táplálják a szarvasmarhákat és honnan származik a táp. A beszerzési láncolat feltérképezése volt tehát az első lépés, aztán a szója- és pálmaszármazékokkal való táplálást vizsgálták felül. A gazdákra közvetett módon hatnak. Elköteleződésre próbálják bírni őket a tekintetben, hogy honnan szerzik be a szóját és a pálmát. Mára elérték, hogy minden beszállítójuk certifikált beszállítóktól szerezze be a tápanyagokat. A nekik beszállító gazdáktól elvárják, hogy génkezeletlen alapanyagok mellett kötelezzék el magukat. Egy viszonylag magas fix áron veszik át a tejet és előre fizetnek a termelőknek annak érdekében, hogy a gazdák korrekt forrásból szerezzék be a tápanyagokat. Január óta – elsőként a piacon – extra prémiumot fizetnek azért, ha a termelők génkezeletlen terméket szállítanak.
Afrikában egy mindenki számára elérhető termékkel akartak megjelenni és elindították a 10 centért megvásárolható snack-ek gyártását, amit rizstejből készítenek és vassal dúsítják. Átvizsgálták az értékláncot, a beszerzést és a termék terítésének lehetőségét is. Ők is a hölgyeket vonták be, akik házról házra járva árulják a termékeiket. Indiában is próbálkoztak, de ott nem volt működőképes, mert veszélyes volt a nőknek a házról házra járás. Afrikában működött, mert először feltérképezték az utcai árusok közösségét, s a zöldség- és kenyérárusok kezdték árulni a kenősajtot a kenyérre kenve. Céljuk tehát – a még több ember elérése – megvalósult ezzel a termékkel. Értékesítést segítő ösztönző oktatást is tartottak, továbbá mikro hiteleket is biztosítottak. Ma már Afrikán kívül Madagaszkáron és Vietnámban is jelen vannak, 80.000 utcai árus kínálja a termékeiket! A Világbank is nagyon érdekesnek találta a projektet és támogatta őket. Elefántcsontparton konténer üzemeket (minigyárakat) létesítettek, helyben folyik a gyártás 20-30 dolgozóval. Most már a csomagolóanyag jelenti az újabb problémát, ennek újra hasznosításán is dolgoznak.
2025-re ők szeretnék forgalmazni a legegészségesebb snackeket és céljuk, hogy ők legyenek a legegészségtudatosabbak a szektoron belül.