Az alábbi témákban szervezett beszélgetésre Magyarország Parlamenti képviselői közül eljött Dr. Vejkey Imre a Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Román István urat delegálta, a Magyar Szocialista Pártból Tukacs István úr vett részt a konferencián, míg a Demokratikus Koalíciót Varju László úr képviselte. Külön köszönettel tartozunk Dr. Hargitai Lindának, a Gutmann Magyarország Zrt. munkatársának, aki jelen cikk megírásához a beszélgetésen elhangzottakról készített feljegyzéseit rendelkezésünkre bocsátotta.
Eredetileg meghirdetett témáink a következők voltak:
- Szükséges-e az Európai Uniós és hazai pénzügyi források pályázati feltételeiben a családi jellegű vállalkozásokra vonatkozó szempontokra kiemelt figyelmet fordítani?
- A nők foglalkoztatási helyzete, különösen a gyermekvállalás speciális feltételivel kapcsolatos feladatok és lehetőségek.
- A családi alapítvány, trust jogintézmények meghonosítása a magyar civil jogban.
- Munkahelyteremtés.
- Mit várunk a kormánytól, hogy multivá váljunk.
Vendégeink és a szekcióbeszélgetésen jelen lévő tagjaink legnagyobb örömünkre komolyan vették felkérésünket, így a rendelkezésünkre álló 90 percben csupán az első témát tudtuk átbeszélni, de azt szinte teljes mértékben.
Rudas László a vendégek köszöntését követően az alábbi kérdéssel indította a beszélgetést.
- Szükséges-e a pályázati elbírálások során a családi vállalkozásokra különleges figyelmet fordítani?
Tukacs István szerint, ami a hazai forrásokat illeti, igen, ami az EU-s forrásokat illeti, „fél-igen” a válasz.
Varju László véleménye, hogy a pályázati támogatásokat a kis- és középvállalkozások irányába kell terelni, mint például Olaszországban, ahol jellemzően a helyi vállalkozások az adott térség beszállítói. Álláspontja szerint komoly munkával van lehetőség arra, hogy az ilyen vállalkozásokat támogassák.
Vejkey Imre szerint van rá lehetőség, de ehhez elsődlegesen meg kell teremteni a megfelelő banki hátteret. Elmondja, hogy ha nem került volna bevezetésre a bankadó, akkor bizony a pénzintézetek bevételeinek jelentős része a külföldi anyabankokhoz áramlott volna, így a szükséges forrásokat éppen a családi vállalkozások terhére kellett volna megteremteni. E tárgyban a jelenlegi kormány az elmúlt két év alatt megállapodott a Bankszövetséggel az adóból történő jóváírásról, valamint az EXIM Bankkal, a Takarékbank alapjain létrehoznak egy állami bankot. Sajnálatosnak nevezte, hogy a közbeszerzési eljárásokban az ajánlatok megtételekor a pályázók nem élnek a jogszabályok adta lehetőségekkel, ezért elbíráláskor egyedüli szempontként csak az ár számít.
Román István hangsúlyozta, hogy bár az Európai Unió által nyújtott forrásokkal kapcsolatos szabályrendszer rendkívül bonyolult, de a kormány eltökélt szándéka a kifizetések felgyorsítása, továbbá a gazdaságba egyre több elérhető forrás jelenjen meg. Végül megjegyzi, hogy sajnos nehéz lefordítani a hazai igényeket az EU „nyelvére”.
Seenger Pál az elhangzottak alapján kialakult kérdését teszi fel a vendégeknek:
- Okoz-e a képviselőkben a magyar családi vállalkozások pozitív diszkriminációja bárminemű averziót?
Rudas László kifejti, hogy a hazai családi vállalkozások nem kívánnak maguknak extra előnyöket. Rámutat, hogy az EU forrásokból hetente 10 millió forintot képes egy-egy ilyen vállalkozás felhasználni, de megítélése szerint ennél jóval többre, akár a háromszorosára lenne igény és szükség. Nálunk kiürült a kassza. De hol vannak a források?
A közönség köréből érkezik a kérdés további fejtegetése, mely szerint a költségvetés is folyamatos forráskeresésben van, ezért véleménye szerint be kell építeni a közbeszerzési szabályok közé egy újabb bírálati szempontot. Történetesen az adóteljesítményt, amely pontosan kimutatja a pályázó teljesítményét, korábbi tevékenységét, gazdasági szerepvállalását. Summázva javasolja, hogy oda kerüljenek a források, megrendelések, ahol növekvő a teljesítmény.
Egy másik hallgató személyes tapasztalatát osztja meg. Elmondja, hogy vállalkozása sikeresen vett részt közbeszerzési pályázaton, de a kiíró, azaz a magyar állam nem tett eleget fizetési kötelezettségének. Megfogalmazza dilemmáját, mely szerint számára érthetetlen, hogy ha az adókat beszedő állam megszegi szerződéses kötelezettségét, akkor ettől függetlenül az így sérelmet szenvedett vállalkozás miért köteles mégis az általános forgalmi adót befizetni, miért nem számíthatja be adófizetési kötelezettségébe az állam szembeni lejárt és nem vitatott követelését. Végül megjegyzi, hogy alkalmilag létrehozott, megfelelő infrastruktúrával nem rendelkező, irreálisan alacsony költségvetéssel pályázó cégek sorra nyernek a közbeszerzéseken kizárólag azért, mert az elbíráláskor az elsődleges kiválasztási szempont az ár, mellyel a fejlett és ténylegesen működő, a pályázatot komolyan vevő, azaz teljesítő képes vállalkozások nem tudnak versenyezni.
Szintén a hallgatók sorából elhangzik, hogy a rendelkezésre álló uniós 300 milliárd forint forrás mintegy 75%-át várhatóan importból történő beszerzésre fogják fordítani. Azok az országok járnak majd jól, melyek beszállítói iparukat tudják fejleszteni. Javasolja, hogy a várható nagy volumenű beruházások előkészítésekor és tervezésekor már számolni kellene a hazai beszállítókkal, azaz előre kellene meghirdetni az uniós forrásokra a pályázatokat, mert csak a hazai ipar mozgósításával lehet sikert elérni.
Tukacs István hangsúlyozza, hogy ennek a konferenciának is többek között az ad értelmet, hogy az országgyűlési képviselők szembesülhessenek a feltett kérdésekkel és észrevételekkel, javaslatokkal. Nem tartja idegennek pártja gazdaságpolitikájától a magyar családi vállalkozások „pozitív diszkriminációját”, de a részletekről egyeztetést tart szükségesnek. Ugyanakkor egyetért azzal, hogy a pályázati szempontok közé megfelelő súllyal bekerüljön az ajánlattevő adóteljesítményének vizsgálata. A maga részéről nem látja nehezen mozdíthatónak az uniós forrásokat, de minden Európai Uniós tagnak maga felé hajlik a keze.
Varju László leszögezi, hogy az általa képviselt Demokratikus Koalíció a vállalkozások mellett áll és határozottan egyetért az adóteljesítmény bírálati szemponttá tételével, mert véleménye szerint az úgynevezett „nullás igazolás” édeskevés a pályázó megítéléséhez. Felhívja a figyelmet, hogy a 2014. január 1-jei pályázatok kiírása most van folyamatban. Ezért fontos, hogy az egyesület tagjai és maga az FBN-H egyes tárgykörökben milyen igényeket fogalmaznak meg. Fontos jelentőséget tulajdonít az energia megtakarítás támogatásának és az elmaradt térségek felemelésének.
Vejkey Imre kifejti, hogy amint a család a társadalom, a családi vállalkozások a gazdaság alapszintjei. A munkavállalók megőrzésében a családi vállalkozások a legjobbak. Ezen tényezők alapján kívánatosnak tartja, hogy a családi vállalkozások elsők legyenek az egyenlők között.
Román István úgy foglal állást ebben a kérdésben, hogy a jelenlegi kormánypárttól egyáltalán nem áll távol a családi vállalkozások tekintetében a pozitív diszkrimináció. Egyetért az közönség köréből elhangzottakkal a tekintetben, hogy bár a beruházások Magyarországon történnek, de a szükséges eszközök, alapanyagok és vállalkozások túlnyomó részt külföldi. Kiemelten fontosnak tartja, hogy a vízhálózatok és kitermelés újra hazai kézbe kerüljenek. Az EU a kohéziós források csökkentésével, megvonásával fenyeget, ami a felzárkózást gátolná, de a kormánypárt ezekben a napokban is azon dolgozik, hogy ezt kivédjék.
Egy hallgató emlékeztet arra, hogy Magyarországnak és így a magyar vállalkozásoknak már csak másfél éve van másfél milliárd euró felhasználására. Ez a hazai GDP 22%-át teszi ki, ennek minimum 75%-a Magyarországon kellene, hogy maradjon. De ez csak úgy teljesülhet, hogy például a debreceni villamost nem spanyol cég szállítja. Kívánatosnak tartja egy szakértőkből álló független gazdaságpolitikai grémium létrehozását.
Rudas László közbeveti, hogy szerinte a vállalkozások sikerének alapvető feltétele, hogy az új szabályokra és azok változásaira a cégek fel tudjanak készülni, azaz nem fogadható el a jogszabályok rövid határidővel történő hatálybaléptetése.
Erre reagálva a közönség soraiból elhangzik, hogy olyan okokból, mint az általános forgalmi adó visszatérítésének bizonytalansága, csökkent a bizalom az állammal szemben. A hozzászóló nonszensznek tartja, hogy a vállalkozást finanszírozó bank sem hiszi el, hogy ügyfelének az ÁFA ténylegesen időben kerül visszatérítésre.
Egy másik hozzászólásból az derül ki, hogy az egész európai közösségben létezik és nem is titkoltan a pozitív diszkrimináció. Példaként sorolja, hogy például saját családi vállaltuk Németországban, Franciaországban, Ausztriában közvetlenül nem nyerhet el építőipari megrendeléseket, csak alvállalkozóként vehet részt egy-egy beruházásban. Észrevételezi, hogy a hazai beruházásokban az alvállalkozókat is ugyanúgy meg kellene vizsgálni, mint a fővállalkozókat, így nem lenne ennyi kifizetetlen alvállalkozó.
Tukacs István kifejti, hogy azért nem hisz a „Szuper grémiumokban”, mert a magyar politika nem képes a konszenzusra. Tart attól, hogy ha a családi vállalkozások pozitív diszkriminációjának témája széles körben kapna nyilvánosságot, egyes más érdekcsoportok ezirányú lobbija azonnal beindulna.
Varju László tapasztalata, hogy a hazai vállalatokban nincs együttműködési szándék. Álláspontja szerint nagyban segítené a vállalkozásokat, ha a pályázati előlegek felhasználása rugalmasan gördíthetővé válna. Úgy véli, hogy nincs szükség újabb pályázatok kiírására, hanem a már meglévőket kellene hatékonnyá tenni. Álláspontja szerint a vállalkozások közötti körbetartozást meg lehet ugyan szüntetni, de a lánctartozást nem. Ennek érdekében a szabályozást úgy kell kialakítani, hogy a fővállalkozó csak akkor jusson pénzéhez, ha alvállalkozóit már teljes körűen kielégítette. Ugyanígy kívánatosnak tartja, hogy a pályázati kiírásokban meghatározásra kerüljön az elvárt minimális anyagár, hiszen az anyagköltségekben reálisan nem lehet a piaci ár alá menni, csak a munkadíjon lehet csökkenteni. Maga is úgy látja, hogy a vállalkozások között nincs együttműködési szándék, melyre példa a szolnoki busz, vagy a debreceni villamos tender. Az FBN-H legnagyobb értékének a bizalmat tartja, ahol a tagok egymás között kézfogásra „üzletelnek” egymással.
Vejkey Imre kifejti, hogy az Európai Unió által nyújtott források „pántlikázottak”, ezért nagyon fontos, hogy már most meghatározzuk, hogy melyek legyenek 2014-től a preferált irányok. Rávilágít, hogy a Takarékbankot kormányzat a családi vállalkozások finanszírozására is kívánja használni.
Román István kiemeli, hogy például az FHB-nak vannak előfinanszírozó hitel termékei. Történészként emlékeztet arra, hogy a reformkorban már Széchenyi István is magyar tulajdonú bankot kívánt létrehozni. Mint akkor, úgy ma is meg kell szüntetni az ország kiszolgáltatottságát a külföldi anyabankokkal szemben. Ígéretet tesz arra, hogy ezen pénzintézet létrehozásakor a kormánypártok az előkészítő stádiumban a Felelős Családi Vállalkozásokért Magyarországon Közhasznú Egyesületet is be fogják vonni, mert számítanak az egyesület tagjainak tapasztalataira és tudására.
Ezen záró gondolatokkal a szekcióülés véget ért. Kíváncsian várjuk, hogy képviselő urak által itt elmondottak mennyiben valósulnak meg az elkövetkező időszakban.
A konferencia óta eltelt idő alatt a Felelős Családi Vállalkozásokért Magyarországon Közhasznú Egyesületünk újabb szakpolitikai sikert könyvelhetett el. A kormány által 2012. július 10-én a Parlamentnek benyújtott munkahelyvédelmi tervével gyakorlatilag az FBN-H által a sajtóban és nyilvánosság előtt már több mint egy éve számtalanszor hangoztatott „bölcső program” kerül megvalósításra